Az Iskoláról

Intézménynevek a száz év alatt:

VI. kerületi Bajza Utcai Községi Polgári Leányiskola          (1917-1945)

Bajza utca 49-51. alatti Fővárosi Általános Leányiskola       (1945-1958)

Bajza utcai Ének-és Zenetagozatú Általános Iskola               (1958-1979)

Gábor Ignác Ének-, zenetagozatos Általános Iskola               (1979-1989)

Bajza Utcai Ének-és Zenetagozatú Általános Iskola               (1989-1997)

Bajza Utcai Általános Iskola        (1997-2012)

Budapest VI. Kerület Bajza Utcai Általános Iskola             (2013-   )

Az iskola igazgatói 1945 után:

Pirovszky Lajos   (1945-1949)

Illés Irén   (1949-1957)

Darvas Vilmos   (1957-1963)

Kovács Józsefné   (1963-1972)

dr. Virágh Sándorné   (1972-1988)

Marton Sándorné dr.   (1988-2008)

Nagy Ernőné   (2008-2009)

Bódi Csilla   (2009-  )

Az iskola története:

Bárczy István, az „építő polgármester” (1906-1918) irányítása alatt számos új iskola épült Budapesten, több iskolát felújítottak. Iskolaépítési programja keretében az építkezéseknél figyelmet fordítottak az iskolaudvarok kialakítására is.

„ Általánosságban a korabeli tantermek nagysága 6,5 m széles és 10 m hosszú volt. A helyiségek tiszta magassága 4 m. Ezeket a méreteket részben a budapesti építőszabályzat rendelkezéseiben lefektetették. A 6,5 m szélességről úgy vélekedtek, hogy az a legalkalmasabb a kétüléses padok számára. Három padot, összesen tehát 6 gyermeket számítottak egy sorba. Egymás mögött legfeljebb 10 sort volt szokás elhelyezni. A tantermek az utcai oldalon helyezkedtek el, az udvar felől zárt folyosó kísérte a termeket. A tervezésnél sokszor csarnokszerű kiszélesített részleteket iktattak be, hogy a gyermekek a termekből kényelmesen kibocsáthatók legyenek. Fontosság tekintetében a termek és folyosók után a WC-k következtek. Főkövetelmény volt, hogy emeletenként lehetőleg csak egyszer forduljanak elő és úgy elhelyezve, hogy minél jobban elkülönüljenek a folyosók forgalmából. Mindezen szempontokat figyelembe véve a korban Budapesten voltak az egész kontinensen a legkorszerűbb beosztású oktatási intézmények.” (forrás: http://budapest100.hu/hazak/bajza_utca_49-51)

A „Bajza”az 1914-16-os háborús évek alatt épült. A tervező építész Ray Rezső Vilmos (1876-1938) volt. Ugyancsak ő tervezte a budafoki Zsolnay Mauzóleumot, a Margitszigeti Víztornyot és a József Telefonközpont épületét. Ray  a kor szellemét leginkább kifejező stílus, a századfordulón hazánkba is megérkező szecessziónak egyik építő- és alkotó művésze volt.

A „Bajza” kerámiareliefjeit Horvay János szobrász (1873-1944) mintázta, a kivitelezés a pécsi Zsolnay Porcelángyárban történt.

A míves majolika országcímert az ötvenes évek értetlensége sajnos leverette a „Bajza” homlokzatáról. Eljövendő korok nemes feladata lehet ennek pótlása.

1917 szeptemberében megalakult a VI. kerületi Bajza Utcai Községi Polgári Leányiskola 12 osztállyal. A VI. kerület Felsőerdősori Polgári Leányiskolából vált ki, mivel az túlzsúfolt lett. Az 1941/42. tanév elején megszűnt a VI. kerületi Felsőerdősori Polgári Leányiskola, annak egy része beolvadt iskolánkba.

Az iskola épületében 1944-ben nagy károk keletkeztek. A júniusi bombázások idején, az udvaron robbant három bomba, tüzérségi belövések is érték, sőt az épületben közelharcok is folytak. A tanári testület az ide helyezett V. Honvéd Utcai Polgári Fiúiskola testületével és a szülőkkel az iskolát használható állapotba helyezte.

1945 szeptemberében már nem indult első polgári, helyette ötödikes általános iskolai osztályba iratkozhattak a negyedik elemit végzettek. Továbbra is polgáriba jártak azonban azok a növendékek, akik azt az előző években elkezdték. 1946/47. iskolaévben tovább folyt az újjáépítés munkája. A szülői munkaközösség az osztálytermeket kimeszelte, a megrongált ajtókat és szekrényeket kijavította, az egyik szülő az összes lakatosmunkát végezte el. A befektetett munka és anyagi értéke kb. 4000 Ft. A magyarok Demokratikus Szövetsége VI. kerületi szervezete az „Iskoláért” mozgalommal az iskola újjáépítésére 1300 Ft-ot, 6 mázsa meszet, faanyagot, stb. ajándékozott. A székesfőváros hasonlóképpen megjavította a villanyberendezést, a központi fűtést, a tetőzetet, a megrongált falazatot, a vízvezetékeket. 1947-ben indult először általános iskolai első osztály.

1957 augusztusában a Közoktatási Minisztérium rendelkezése alapján, Kodály Zoltán útmutatásának megfelelően, az iskolában ének-zene tagozat alakult. 1957 szeptemberében indult az első ének-tagozatos osztály. Ebbe az osztályba már felvettek fiúkat is. Az évfolyam másik két osztályában továbbra is csak lányok jártak. A következő tanévben kezdődött el Magyarországon a lányok és a fiúk egy osztályban illetve egy iskolában nevelése. A tagozat alapítását követő harmadik évben már két párhuzamos zenei osztály indult az iskolában.

1960-ban a Zeneakadémia felkérésére Háray Ferencné bemutató tanításokat tartott a hazánkban tanuló külföldi zenészek és az ide látogató ének-zenetanárok számára. Az iskolát 30 év alatt több száz vendég látogatta. Japántól Mexikóig a világ minden tájáról  érkeztek az érdeklődők, akik az itt tapasztaltak nyomán elvitték a magyar tanítási módszer hírét, annak sikerét szerte a világba.

1961-ben a Zeneművészeti Főiskola Ének- és Zenetanárképző Szakának gyakorlóiskolája lett intézményünk. Évtizedeken át sok hallgató látogatta az énekórákat, és számosan itt tettek eleget az úgynevezett vizsgatanításnak.

A minden évben ismétlődő zeneakadémiai hangversenyeken nemegyszer Kodály tanár úr is jelen volt. Dicsérte a dalosok átélt éneklését, szép, tiszta hangzását, érthető szövegkiejtését. A tanintézeten kívül is sokat szerepeltek a tanulóink: vállalati megmozdulásokon, névadó ünnepségéken, emléktábla avatókon, kulturális seregszemléken, zenei „Ki mit tud?”-on. Számos arany-, ezüst -, bronzérem és dicsérő oklevél fémjelzi kórusaink énekét, tanulóink hangszeres tudását, táncosaink bemutatkozását. Többször szerepeltek a Magyar Rádióban is.

1975-ben megépült az iskola udvarán a kerület tanuszodája, amit azóta többször is felújítottak. A mai napig itt tanulnak meg úszni a kerület óvodásai és iskolásai.