Bajzások írták
Gyakran küldenek régi diákjaink viszzaemlékezéseket, köszönő sorokat. Ezeket osztjuk meg mostantól ebben a rovatban.
Kedves Judit neni!
Valoszinuleg nem tetszik ram mar emlekezni, hiszen mar nagyon regen tetszett engem tanitani.
Simak Gabriella vagyok es 1990-ben kezdtem az elso osztalyt es en az on elso osztalyaban tanultam. Talan arra tetszik emlekezni hogy en amikor elsos voltam a szuleim valtak es sokat sirtam annak idejen. Nem a legszebb emlekeim koze tartozik ez az idoszak, de arra a mai napig is emlekszem amikor az on oleben ultem egy nagy macival, es engem tetszett vigasztalni. Soha nem fogom elfelejteni az elsos emlekeimet, amit sok szempontbol onnek koszonhetek. Emlekeim koze tartozik a dunabogdanyi taborozas (amikor a kullancsot nem tudtak a fulembol kivenni) es amikor meg tetszett minket hivni az eskuvojere (mai napig emlekszem hogy nagyon esett az eso azon a napon, de nagyon tetszett orulni hogy eljottek az on kis tanitvanyai az esuvojere). Szep emlekeim vannak errol az idoszakrol.
Ma, en 32 eves, kanadai allampolgar vagyok (Torontoban elek 2000 ota), es a doktoratusi (PhD) diplomaert tanulok Nagy Britanniaban (Bangor University, Bangor Gwynedd Wales). Nemsokara befejezem a disszertaciomat (legalabb is remelem hogy meg ez ev vege elott le tudom adni). Utana mar "csak" meg kell vedenem a tudmanyos kutatasomat.
Mint hogy en mar befejeztem a kutatast es most irom a disszertaciomat, az jutott eszembe amikor on minket a nagy postaironnal tetszett tanitani irni es hogy onnek milyen szep kezirasa volt. Nekem sajnos a kezirasom egyszeruen olvashatatlan (meg angolul is) de viszont azt onnek koszonhetem hogy annak ellenere hogy mar hosszu evek ota nem beszeltem magyarul senkivel sem, a helyesirasom meg mindig aranylag jo (persze ekezetes billentyuzetem nincsen, ezert elnzeset kerem)!
Egyszoval szerettem volna onnek megkoszonni azt hogy a leges legelso emlekeim az oktatasi intezmennyekkel pozitiv volt, es persze azt onnek is reszben koszonhetem hogy idaig eljutottam, es tanult emberre valtam. En nagyon megorultem amikor megtalaltam ont a Bajza Utcai Altalanos Iskola web oldalan. Annak pedig meg jobban orulok hogy meg sok sok diaknak tetszik tanitani a tudas es tanulas oromet a mai napig is.
Kerem hogy ha tetszik tudni, mutassa meg ezt az email-t a diakjainak es szuloknek: annak ellenere hogy nehez volt a kezdet es meg a mai napig sem ertem a matematikat, minden kisgyereknek meg kell adni az az eselyt hogy sikeresse valjon! Ma a felnott fejemmel tudom ertekelni hogy mennyire fontos egy olyan tanar (foleg elsosoknek) akinek valoban szenvedelye az oktatas es erdekli a gyerekek jovoje!
Koszonettel, Gabi
100 éves a Bajza Utcai Általános Iskola. A programsorozat keretében a volt "Bajzások" nosztalgiaórákon vehettek ma részt. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette - nekem felejthetetlen élményeket adott a délelőtt, nem is csak a nosztalgia miatt. Külön köszönöm Nagy Juditnak, Bódi Csillának, Komjáthy Annának, Vörös Annamáriának, Diószegi Józsefnek, Csermák Tibornak. Orbán Krisztián
Kedves Bajza 100! Kedves Szervezők, Tanárok! Köszönöm a mai napot, nagyszerűen éreztem magam. Sajnos a saját volt tanáraim óráira nem tudtam bemenni, saját volt osztálytársaimmal nem találkoztam, (csak Gabival, de Ő szervezőként volt jelen ezen a napon) így másokhoz csapódva, más tanárok óráira ültem be, mint kakukk tojás. Én jól éreztem magam így is. Jól lenne még sok ilyen nap!
Miller Ágnes
Tisztelt Igazgató Asszony! Kedves Kollegák!
Szívből gratulálok az iskola megújult természettudományi előadójának avatásához! Biztos vagyok abban, hogy e nagyszerű létesítmény hatékonyan támogatja majd a korszerű oktatást! Ehhez kívánok sok erőt és sikert kollégáimnak, a diákoknak élménydús tanulást, a természettudományi kompetenciákat erősítő, jövőbe mutató tudást.
Üdvözlettel: Balogh Marianna
Holnap reggel korán kell kelnem, mert iskolába megyek mint "egykori diák, akinek érdekes foglalkozása van".
A régi iskolámba, ahová nyolc évig jártam. "A" Bajzába. Igaz, akkoriban csak az utca túloldalára kellett átmennem táskával a hátamon, és nagyon féltem a portás nénitől (és általában mindentől, ami iskola), de ez már elmúlt. De megmaradt néhány régi barátság, az emlékek az énekkarról, a rajzórákról és még annyi minden. Például hogy tudok írni meg olvasni.Molnár Krisztina Rita 2017. 01. 27.